www.akrobatikustorna.hu

Az akrobatikus torna kialakulása

Az akrobatika a görög akrobatesz szóból származik. Jelentése: magasan menő, magasan járó. A kötéltáncosokra, falra felfutókra vonatkozott elsősorban, de tartalma túlterjedt a kötéltáncon, s ma már olyan személyekre használják az akrobata szót, akik különleges gyakorlatokkal kiemelkednek a megszokottból, akik bonyolult, nagy ügyességet, erőt és bátorságot igénylő gyakorlatot hajtanak végre nagy pontossággal.

Kialakulása hosszú folyamat eredménye: I.e. 4000 évvel rituális táncok részei voltak, majd a népi és uralkodó osztályok ünnepségein foglaltak el kiemelt helyet az akrobatikus gyakorlatok. Erre utal egy egyiptomi vendéglátás leírása is az ie. negyedik századból: „fellépett a szemfényvesztők egy csoportja, akik minden irányban ugrándoztak, hihetetlen gyorsasággal egymás vállára és fejére másztak, piramisokat alkottak, melyek a terem mennyezetéig értek, aztán egymás után leestek, és újabb ugrásokat végeztek. Az ő egyensúlyozó és szemfényvesztő-mozgásaik a vendégekben a legnagyobb csodálkozást keltették.”

Az ie. Második évezredből Görögország, Kréta, Spárta területéről akrobatikát megörökítő emlékek kerültek elő: pl. egy falfestményen akadály fölött végzett előreszaltó ábráját találták,  két arany serlegen pedig kézenátfordulás  látható.

A középkoriakról nagyon kevés az emlék. A hanyatlást követően XVI. Században a reneszánsz ismét kedvezett az akrobatika fejlődésének. A Velencei Köztársaságban versenyeket rendeztek élő építészet címen, ahol a legmagasabb gúla építése volt a cél. A Louvre-ben Francesco Valli művén látható egy ilyen gúla, amit harminc ember épített fel, és 9 méter magas.

Az akrobatikus torna fejlődésében meghatározott szerepe volt annak, hogy a XIX. században a sportolók (amatőrök) elkülönültek a hivatásos cirkuszi akrobatáktól, s megalakultak az első egyesületek is. Mozgásanyaga is ekkor változott meg: a sportolóknál a mozgásos elemek helyét átvették a statikus, magasba törő „erőelemek”, míg az artistáknál megmaradt a gyakorlatok dinamikája. Versenysporttá – későn – csak a XX. század elején vált, amikor is 1927-ben megrendezték az első akrobatikus gúlaversenyt. Ezen még csak a férfiak versenyezhettek, mivel a nők csak – közel – 20 évvel később kapcsolódhattak be a sportágba. Szabályait, versenyszámait sokszor változtatták, alakították, míg 1973. november 22-én 10 ország részvételével megalakult az IFSA (International Federation Sportakrobatika), s megszületett a mai öt versenyszám:

Női páros, Férfi páros, Vegyes páros, Női hármas, Férfi négyes

 

Az akrobatikus tornánál a gyakorlatot a versenyzőknek - a szertornánál megismert talajon (12mx12m) - zenére kell bemutatni. Az akrobatikus elemek között táncos-koreográfiát láthatunk, amit a szertornában is látható egyéni elemekkel gazdagítanak a sportolók.

 

Ifjúsági és felnőtt korosztályban már 3 gyakorlatot kell az egységeknek bemutatni:

·         statikus gyakorlatot: amiben az emelések, egyensúlyi-, hajlékonysági elemek a meghatározóak

·         a dinamikus gyakorlatot: amiben dobások, ugrások kerülnek előtér

·         s a kombinált gyakorlatot: ami a fenti kettő kombinációja

 

Ha már a szertornával hasonlítottuk eddig össze, a fő különbséget is mondjuk el: itt a versenyzőknek nem egyedül kell felmenniük a talajra, hanem 2-3, vagy 4 embernek. Attól függően, hogy hányan dolgoznak együtt és milyen neműek 5 féle versenyzői egységet különböztetünk meg:

 

női párost

férfi párost

vegyes párost

női hármast

férfi négyest

Másik nagy előnye a sportágnak, hogy nincsenek olyan szigorú életkor- és súlykorlátozások, mint a szertornában és főleg az rsg-ben. Az idősebbek, erősebb testalkatúak alul, mint tartók, a fiatalok és vékonyak felül hasznosíthatják tudásukat. A sportág mozgásanyaga lehetővé teszi, hogy már egész kis korban egyszerű, de biztonságos gyakorlatot tudjanak bemutatni a versenyzők, ugyanakkor a fiúknál nem ritka a 30-as évei közepén még élvonalban lévő sportoló sem.

Az akrobatikus tornát azonban fiatal korban ajánlott elkezdeni, mert a mozgástanulás szempontjából a 3-10 éves időszak a legfontosabb az ember életében. Amit ebben az időben elmulasztunk, azt a későbbiek folyamán nem, vagy csak alacsony hatásfokkal tudjuk bepótolni.

A torna alapvető célja az egészség megőrzése, a cselekvési kultúra fejlesztése. Ezenkívül még a következő lényeges feladatokat oldják meg:

·         a torna mozgásanyaga segíti a helyes testtartás kialakítását

·         fejleszti az egyensúlyozó képességet

·         a zene, a koreográfia fejleszti a ritmusérzéket, a koordinációs képességet

·         a gyakorlatok végrehajtása fejleszti a figyelemkoncentrációt, ami hatással van az iskolai tanulásra: gyorsabban és könnyebben tanulnak

·         a társas elemek, és a közösen végrehajtott gyakorlat segíti a közösségi érzés kialakulását

·         eredményesebbé teszi az esztétikai nevelést

·         fejleszti az akaraterőt, bátorságot

·         jellemformáló: kialakítja a helyes önértékelést, rendszeres munkára szoktat, alkalmazkodásra tanít

A torna mozgásanyaga tehát, jelentősen segíti a sokoldalú és harmonikus személyiségfejlesztést.

Az akrobatikus torna fejlődését bizonyítja, hogy a 2008-as Nyári Olimpiai Játékok programjába már felveszik ezt a rendkívül látványos sportot is.

Vissza a főoldalra